Kalózok

• Következő

A kalóztársadalmak törvényeiket, és szervezeteiket tekintve pontosan az őket kirekesztő világ ellentétei voltak.

Abban az időben amikor a világ minden táján hierarchiák uralkodtak - élükön egy uralkodóval, a piramis alján pedig a nincstelenek millióival - a kalózok igazi demokráciában éltek. Ők minden döntést közösen hoztak, a javaslatokat megszavazták, vagy elvetették. Minden kalóz szava annyit ért, mint a kapitányé. Így cselekedtek már a vikingek is, és utánuk az összes többi kalóznépség. Hiszen együtt kockáztatták életüket, hát együtt döntötték el a tennivalókat.

Mielőtt a kalózhajó elindult, természetesen megszavaztak mindent. Azt is, milyen arányban osztják majd el a leendő zsákmányt. Kivették ebből a költségeket, például az élelmezésre kiadott pénzt, vagy ha volt ilyen, a hajóra szerződtetett doktort és gyógyszereit. A költségekkel csökkentett összeget osztották el az előre megállapított kulcs szerint. A kapitányokat a legtöbb esetben a legénység választotta, a hajón nem volt semmiféle fegyelem, tiszteletadás, tisztelgés, vagy effélék. Mégis minden ment úgy, ahogyan mennie kellett. A hierarchiát és a felülről diktált félelmet a közös akarat és vágy helyettesítette.

Ha egy kapitány "rossz" volt, kirúgták. A legénység szava döntött mindenben. Ha a kapitány túlságosan lágyszívű volt és a legénység ezért úgy érezte, veszteséget szenved- például szabadon bocsátott olyan foglyokat, akikért sokat kaphattak volna a rabszolgapiacon - vagy túl kegyetlen volt, túl sok foglyot öletett meg ok nélkül - a legénység fogta magát, elítélte a kapitányt és az illetővel végeztek, vagy kitették a nyílt tengeren egy csónakba, vagy a legközelebbi lakatlan szigetre.

• Előző
• Következő

Így járt England kapitány, amiért túl lágyszívű volt, és Low kapitány, aki meg a túlzott kegyetlenségével okozott anyagi kárt a legénységnek.

A kalózhajózás szabályai kint a tengeren a haditengerészeti szabályok teljes félredobását jelentette. Nem volt fegyelem a kalózhajón - látszólag, mert azt azért mindenki tudta - hisz a tenger emberei voltak - hogy ha nem tartanak össze, nem cselekszenek azonos időben azonos és célirányos módon, akkor odavesznek. Itt az igazi úr és parancsoló a tenger volt, vele szemben össze kellett tartani. Így hát azért a kalózhajókon is voltak szabályok. Ha nem volt fegyelem, nem volt siker, csak bukás, pusztulás, halál. Itt sem engedhették szabadjára az anarchiát, hiszen akkor egyetlen hajó sem jutott volna messzire. Francis Drake vezette be a drákói rendszabályokat. Aki késsel vetette magát egy tisztre, annak levágták a fél karját, aki verekedést kezdeményezett a legénység másik tagjával, háromszor megmerítették a tengerben (cápadús vizekben is). Aki lopott, kártyázott, kockázott, elaludt a szolgálatban stb. szintén megkapta a büntetését és ezt a közösség is helyeselte. A hajókon tűzvédelmi szempontokból korán eloltották a lámpákat, éjszaka sötétben siklott a hajó. Nem űzhettek szerencsejátékot a fedélzeten, mert azzal elnyerték volna egymás pénzét, verekedésre, esetleg gyilkosságokra ösztönözték volna a legénységet, amit nem engedhettek meg maguknak. Hiszen egy kalózhajó folyamatosan háborúban volt, bárhová ment, mindig harcmezőn járt. Bármikor rátámadhattak (például ellenséges hadihajók), vagy neki kellett támadnia.

• Előző
• Következő

Főbenjáró bűnnek számított persze a lopás, különösen azután, hogy a hajó nagy zsákmánnyal megrakodva indult hazafelé. Győzelem esetén mindenkinek a részén felül járt egy rend ruha és ha zsákmányoltak alkoholt, abból is ihattak, amennyi beléjük fért. Ezt nyilván azért engedélyezték, hogy a sokáig feszülő idegeiket lecsillapíthassák az emberek.

Ha vitás ügyeik támadtak, bíróságot hoztak létre, mindjárt ott a hajón, azon melegében. Itt nem voltak ügyvédek, nem voltak esküdtek, de nem lehetett hamis tanúkat sem vásárolni és másféle, a jogvilágban már megszokott módon manipulálni. Az egész legénység volt a bíróság, ritkábban csak a kapitány és a tisztek. A kalóztörvények elsősorban a hajó és a legénység biztonságát szolgálták. Egy ellenséges világban - odakinn a hadihajók, az ellenséges hajók, a tenger maga, a szárazföldön pedig egy-egy kalózfészek közelében terpeszkedő államhatalom vagy bennszülöttek - minden attól függött, hogy a kalóz-közösség mennyire szolidáris.

Ennek szép példája volt végül is az az összetartás, ami akkortájt még a sok időt együtt töltő katonákra sem volt jellemző. A kalózok mindenüket megosztották egymással: a pénzt, az élelmet, az italt, még a nőt is. Ugyanakkor nem éltek anyagi közösségben, nem afféle korai kommunákról van szó, ahol minden mindenkié lett volna- dehogy. De úgy érezték, hogy egymásra vannak utalva, ezért a legtöbb esetben segítették egymást. Csak úgy érhettek el sikereket, ha összetartottak- ezt végül is megtanulták az évszázadok során.

• Előző

Bizony nehezen hitte volna egy be nem avatott, hogy a kalózsor utcáin kódorgó, örökké részeg és fegyelmezetlen tömegből egy hajón az indulás percében katonásan fegyelmezett, józan és kemény harcos lesz. Amíg tartott az akció, addig vigyáztak magukra, józanok voltak és kitartóak, keményen harcoltak és nem engedtek a csábításnak. Számos utazó, kik kalózok fogságába estek, meséltek később: a kalózhajón nagyobb volt a fegyelem, mint az angol haditengerészet hajóin. A demokratikus, szinte semmilyen hatalmat el nem ismerő emberek abban a pillanatban megváltoztak, amikor a hajójuk kifutott a kikötőből és megnyílott előttük a lehetőség arra, hogy végre megszerezzék a nagy, nagy zsákmányt!

(Forrás: Nemere István: Kalózok)